~*~
-Happy birthday to you, happy birthday to you, happy birthday to you Liza, happy birthday to you! - énekelte Ellissa, és egy szépen díszített sütit tartott a kezében, amin egy rózsaszín gyertya égett. A szemem könnybe lábadt, még sosem kaptam ilyen ébresztőt.
-Köszönöm! - szorosan átöleltük egymást, majd el akartam fújni a gyertyát.
-Várj, előtte kívánj!! - mondta El.
Nem kellett sokat törnöm a fejem, azonnal tudtam mi a kívánságom. Elfújtam a gyertyát, majd újra megöleltem El-t.
-Van még neked valamim! - vigyorgott, és elővett a szekrényéből két kis dobozt. - Nyisd ki! - tettem amit mondott, és levettem az egyik kis doboz tetejét. Egy színes karkötő volt benne, mire szélesen elmosolyodtam. - Barátságkarkötő. A másik dobozban egy ugyanilyen van, az az enyém!
-Köszönöm! Hihetetlen vagy!
Amikor felöltöztem lementem a konyhába, ahol a csapat nagy része már ott volt. Mindenki felköszöntött, és körbeölelgettek, majd leültünk reggelizni, aztán pedig siettünk próbára.
Én először a stylistokhoz mentem, akik kitalálták, hogy milyen ruhát viseljek szombaton. Rengeteg ruhát pakoltak elő, mire megtalálták a tökéletes szettet számomra.
Azután az énektanárhoz kellett menjek, akivel ismét átvettük a dalt, és meg is dicsért, hogy ez még csak a 2. nap, de már ilyen jól megy az egész. A próba közepén Andrew jött be megnézni, hogy hogy haladunk. Elégedetten mosolygott, majd megkérte Michelle-t, az énektanárt, hogy menjen ki egy pillanatra.
-Először is, sok boldog születésnapot! - ölelt át, és egy apró kék dobozt vett elő a zakója belső zsebéből. - Ezt neked vettem! - mondta, és átnyújtotta.
-Nem kellett volna.... - mondtam, mire csak mosolyogva megrázta a fejét. Kibontottam a világoskék szalagot, majd levettem a doboz tetejét. Egy nyaklánc volt benne, egy ezüst papírrepülő medállal. A lánca egészen hosszú volt, nem olyan megszokott méretű. - Köszönöm! - mondtam ma már sokadjára és újra átöleltem.
-Igazán nincs mit. Másodjára, most hazamehetsz! A számod szinte már teljesen kész van, és mivel ma van a születésnapot menj haza a családodhoz, ünnepeljetek, a próbákat pedig holnaptól folytatjuk. A közös szám próbája úgyis csak holnaptól lesz, úgyhogy nem maradsz le semmiről se!
Gyorsan összepakoltam a cuccaimat, és elköszöntem Andrew-tól. A kocsiban elővettem a telefonomat, és szóltam anyának, hogy ma kimenőt kaptam, és elindultam hozzájuk.
~*~
Anya a konyhában ült Sara-val, aki kémia könyvet tartott a kezében. Mikor beléptem mind a nyakamba borultak és alaposan megszorongattak, mintha egy éve nem jöttem volna haza, pedig alig pár napja nem voltam itthon.
-Boldog születésnapot! - köszöntöttek fel.
-Köszönöm! Kémiát tanultok? - kérdeztem vigyorogva.
-Igen, de tudod, hogy sosem értettem. Segítesz?
-Segítek bármi másban, de kémiában nem tudok... - mondtam, és összeborzoltam a haját.
-Hé! - kiáltott fel. - Akkor segítesz angolból?
-Persze! - gyorsan felszaladt a könyvekért, mi addig anyával kettesben maradtunk.
-Na és, hogy-hogy kimenőt kaptál? A telefonban nem mondtad miért.
-Andrew azt mondta, hogy jöjjek haza nyugodtan ünnepelni, mert a szám jól halad, és azon már csak pár dolgot kell korrigálni, a közös számhoz való próbák meg csak holnap kezdődnek.
-Szuper!
-Apa?
-Nem tudom hol van, már kora reggel elment, és azóta haza sem jött.
-Sejtem hol lehet.
-Én is... De inkább mesélj a versenyről! Vannak barátaid? Jól kijössz a többiekkel? A mentoroddal?
-Persze, nagyon jól összebarátkoztam egy lánnyal! Ellissa a neve, és nézd, ezt tőle kaptam! - mutattam a reggel kapott karkötőm. - És még van egy srác, Thomas, ő is nagyon kedves. Viszont van egy lány a csapatunkból, Saadie, vele nem jövök ki túlzottan.
-Örülök, hogy vannak barátaid. Az a Saadie pedig biztos csak irigy, mert jobb lehetsz nála. - erre elmosolyodtam. Igaz Saadie mindenkivel ilyen, de jól esett, amit Anya mondott. - És a mentorod?
-Ó, Andrew! Nagyon kedves, nagyon féltem tőle, de igazából nem olyan, mint amilyennek mutatja magát! Jó, néha kicsit furcsa, mert az egyik pillanatban még kedves, aztán mondok valamit, és elkomolyodik, és teljesen más...
-Mit mondtál neki? - kérdezte meglepődve.
-Még Párizsban voltunk, és a wellness részlegen találkozunk, mondtam neki, hogy a masszőrnek csodálatos kezei vannak, erre mintha ideges lett volna. Aztán tudod, volt egy pékség, ahová sokat jártam, és ott újra találkoztam azzal a fiúval, még mindig ott dolgozik. Épp együtt kávéztunk volna, amikor Andrew betoppant és meglátott minket. Elég bunkó volt a fiúval, ő elment, és így Andrew-val reggeliztem. Olyan furcsa volt.
-Hát szerintem itt két lehetőség van. Vagy az, hogy nem akarja, hogy fiúkkal barátkozz a verseny érdekében, vagy pedig.... többet érez irántad, mint egy egyszerű versenyzővel szemben.
-Micsoda? Kizárt!! - tiltakoztam.
Az nem lehet.... Hogy érezne többet is? Alig ismerjük egymást, és egyébként is, a szabályok tiltják.... De mi van, ha mégis?!
