2. Rész

~5 nappal később~
Újra a rossz szokásomnak éltem. Rágtam a körmöm, a színpad kellős közepén. Mondják már a nevem! Könyörgöm! Végigszenvedtem a bootcampet, hogy továbbjuthassak, és valószínű, hogy most a fél ország rajtam kacag a hiányos tánctudásom miatt. Lehet annál kínosabb, hogy elessek a színpadon? Nem hiszem. A kevéske önbizalmam alaposan megcsappant, amikor láttam, hogy mennyien rajtam nevetnek. Egyedül egy lány jött oda hozzám, hogy felállítson, és megkérdezze, hogy minden rendben van-e, Ő Ellissa volt a szobatársam, akivel ebben a két napban nagyon jóban lettünk.
Az idegeim pattanásig feszültek, amikor észrevettem, hogy már csak pár ember volt a színpadon, velem együtt.
-Már csak két ember juthat tovább...Az egyik szerencsés.... Thomas Carr!!  - mondta Charlotte, az említett pedig felugrott a levegőbe örömébe. Csatlakozott a többiekhez, akik továbbjutottak. Én pedig még mindig ott ácsorogtam, és vártam, hogy végre a nevemet mondják. Mondják egyáltalán?
-Az utolsó továbbjutó pedig.... nem más, mint.... - fokozta az izgalmakat Andrew, akivel az elmúlt pár napban keveset beszéltem, de ő nem szimpatikus nekem. Néha tud kedves lenni, de alapjáratban egy arrogáns, önző férfi. -Nem más, mint Eliza Mitchell! Gratulálunk a továbbjutóknak, és akik idén nem jutottak be ne szomorkodjanak, jövőre is próbálkozzanak! - Mi?! Én?! El sem hiszem! Talán mégis van remény, hogy a családomat egyenesbe hozzam. - A versenyzőket 6-os csapatokba fogjuk sorolni, és úgy fog eldőlni, hogy kinek ki lesz a mentora! - mondta Andrew, és Dean-re pillantott.
-Hozzám fognak kerülni a csapatok! - elkezdte sorolni a bekerült csapatok neveit, és mögé került rengeteg vigyorgó ember. Voltak közöttük lány csapatok, fiú csapatok, duók és rapperek. Mind a 6 csapat más stílust képviselt, de mindannyian nagyon szimpatikusak voltak nekem.
-Hozzám a fiúk jönnek! - mosolygott Charlotte. Ő sosem szomorú? Mindig annyira boldog, és eddig még mindig mosolyogni láttam! Nagyon pozitív személyiség, egy igazi energiabomba, csodás hanggal és jó stílussal.
-Én a 25 év felettieket mentorálom majd, úgyhogy akit szólítok, az kérem álljon mögém. - Daviddel még alig pár szót váltottam, és úgy gondolom, hogy nagyon komoly, de mégis jó humorú férfi, aki rettentő segítőkész mindenkivel.
-Hozzám pedig értelemszerűen a kimaradt 6 lány kerül, Ellissa Wattson, Kate Thomson, Darcy Edwards, Eliza Mitchell, Jessica Johnson és Saadie Cort. - Nem örültem, hogy pont az ő csapatába tartozom, de úgy gondolom, hogy sokan lennének a helyemben, és én is szeretnék nyerni, ezért tennem kell amit mond. Végül is, nagy sikereket ért el, és van mire önteltnek lennie.
Mind a heten egy nagy szobába mentünk ahol be kellett mutatkozunk egymásnak, és megtudtuk, hogy 2 nap múlva derül ki, hogy kik jutnak tovább az élő adásba, ami a mentorok házában derül ki. Mint a négy helyszín a világ más-más részein van, ezért holnap elutazunk. A csapatok Las Vegasba mennek, a fiúk egy Dél-Amerikai szigetre, a 25 felettiek Ausztráliába, mi pedig Párizsba megyünk. Egyszer már voltam ott, 3-4 éve, még mielőtt minden rosszra fordult. Emlékszem, hogy volt egy kis pékség, ahol reggel mindig elmentünk friss péksüteményért a legidősebb húgommal, Sara-val. Mindig egy helyes fiú szolgált ki minket, ha jól emlékszem Louis-nak hívták. Szőkés barna kócos haja volt, és szépen csillogó zöld szemei. Mind a ketten oda vissza voltunk érte, ezért naponta akár kétszer is bementünk, hogy vegyünk valamit, csak azért, hogy láthassuk őt. Az emlék mosolyt csal a számra, és könnyeket a szemembe. Milyen szép idők voltak azok, amikor még a legnagyobb problémánk az volt, hogy egy fiú nem vesz észre. Mit meg nem adnék, hogy újra olyan legyen, mint régen!
Mindannyian telefonszámot cseréltünk, hogy bármikor hívni tudjuk egymást. Ma már senki sem megy haza, mindenki oda megy, ahol az elmúlt pár napot töltötte. Minden versenyző szállást kapott, és én Saadie-vel és Ellissá-val voltam együtt. Saadie nem túl kedves lány, önző, nagyképű apuci pici lánya, viszont Ellissa nagyon kedves lány, nagyon megkedveltük egymást, örülök is, hogy ő is tovább jutott!
Miután mindent megbeszéltünk, elbúcsúztunk Andrew-tól, majd a "tábor" felé vettük az irányt. Amikor odaértünk láttuk, hogy a sok kiesett versenyző sírva pakolja a bőröndjébe a holmijait. Rettentően sajnáltam őket, de mégis büszke vagyok magamra, hogy idáig eljutottam.
Amint a szobánkba értünk én felmásztam az emeletes ágy felső szintjére, ahol én az elmúlt éjjeleken aludtam. Ellissa aludt alattam, Saadie pedig még a beköltözés napján kijelentette, hogy az övé az egyszemélyes ágy, és vita nincs. Nem is volt, mi boldogan pakoltunk le az emeletes ágyra.
Elővettem a telefonom, és Anyut tárcsáztam, aki pár csöngés után fel is vette.
-Szia Kincsem! Hogy sikerült? - hangján izgatottságot hallottam.
-Szia Anyu! Képzeld, továbbjutottam! El sem hiszem! Holnap délben indulunk Párizsba, ott lesz idén a mentorok háza. Andrew csapatába kerültem!
-Gratulálok! Nagyon büszke vagyok rád! Vigyázz magadra! Mit fogsz énekelni?
-Vigyázok anya! Leona Lewis I see you  című számát. - az egyik kedvenc számomat választottam, amit rengeteget énekeltem már, ezért ebben biztos vagyok, hogy jól sikerül előadjam.
-Azt gyönyörűen énekled! Szorítok érted! Hívj amint leszállt a géped, és ha valami történt!
-Persze, hívlak. Ugye Apa nem is sejti, hogy hol vagyok?
-Nem, simán bevette, hogy kötelező tanulmányi kirándulásra mentél, de ugye tudod, hogy előbb vagy utóbb el kell neki mondanod, hogy mit csinálsz?
-Persze el fogom neki mondani, ha továbbjutok, és betöltöm a tizennyolcat, és onnan már nem parancsolhat.
-Rendben. Én addig tartom a hátam! Most mennem kell ügyes legyél!
-Ígérem megteszem amit tudok! Szeretlek Anya!
-Én is szeretlek Kislányom! Majd hívj! Szia!
-Szia Anya! Hívlak majd!
Letettem a telefont, és hátradőltem az ágyon. Kellően elfáradtak az idegeim, így úgy döntöttem, hogy megyek veszek egy forró fürdőt, és kipihenem a mai nap fáradalmait...