5. Rész

Az ajkamat rágcsálva vártam a soromra, és magamban felidéztem a dal szövegét. A hat lányból harmadikként fogom előadni a dalt, és a következő én leszek.
Pár percen belül egy tüsihajú férfi jelent meg előttem, aki közölte velem, hogy én leszek a következő. Felálltam, és lesimítottam a sötétkék derékig érő szoknyámat, és megigazítottam a fehér felsőmet is.Hosszú hajamat előredobtam, és nagy levegőt véve elindultam a férfi után, aki már az ajtóhoz közel állt.
A tüsi kinyitotta az ajtót, én pedig beléptem rajta. Egy nagy kanapén Andrew ült egy nő mellett, aki a hosszú haját a bal vállára simította. Száján neon színű rúzs, és kihívó, de ízléses ruha.
A mikrofon mögé álltam, és megeresztettem egy szégyenlős mosolyt, amit Andrew, és a nő boldogan viszonzott.
-Üdv Eliza. Mit fogsz előadni ma? - kérdezte a mentorom.
-Leona Lewis-tól az I see you-t.
-Kíváncsian várjuk. Sok szerencsét! - mondta a nő, akit ha jól tudom Cher-nek hívtak.
Belekezdtem a dalba, és élvezettel énekeltem. Mindent beleadtam, hogy továbbjuthassak. A zongorista remekül tette a dolgát, a hangszer hangja remekül illett az én hangomhoz. A szemeimet ki sem mertem nyitni, csak énekeltem, és énekeltem. Énekeltem magamért, az Anyámért, a testvéreimért, és egy jobb életért.
Amikor a zongora elhallgatott óvatosan felemeltem a szemhéjaimat. A nő szemében apró kis könnyek bújtak meg, Andrew pedig mosolyogva, talán büszkén nézett rám. Számomra még mindig kiismerhetetlen férfi. Egyszer mogorva, máskor kedves. Valaha meg fogom érteni őt?
-Köszönjük, nagyszerű voltál! Este tudatjuk veled az eredményeket! - szólalt meg Cher. Bólintottam, majd megtöröltem a szemem, aztán pedig kisétáltam az ajtón. Odakint a műsorvezető várt, aki tárt karokkal fogadott. Odamentem és megöleltük egymást.
-Na, hogy sikerült? - kérdezte mosolyogva Darren.
-Azt hiszem, hogy nem voltam rossz. - mondtam büszkén és elvigyorodtam. Végre túl vagyok rajta!

Időtlen idők óta ülök az Eifel-toronyra néző erkély egyik szófáján. Az ajkaimat sebesre haraptam, és még mindig érzem a vérem fémes ízét a számban. Az átlátszó-csillámos körömlakk már alig látszik a körmöm végein, mert idegességemben azon próbáltam levezetni a feszültséget. A lábammal idegesen dobolok, a gyomrom görcsben, a torkomban gombóc. Talán ennyire még nem is voltam ideges. Végül is jogosan izgulok! Az életem múlik ezen.
Több óra várakozás után egyenként hívtak be mindenkit. Én ismét harmadikként kerültem sorra. Az izgalom még nagyobb lett, mert tudtam, hogy már csak pár perc és kiderül, hogy alakul a jövőm, a karrierem.
-Eliza Mitchell! - szólított a Tüsi, én pedig rögvest felpattantam a kényelmes fehér szófáról. Bekísértek a meghallgatás helyszínére, ahol már Andrew mosolyogva várt. Kifejezéstelen arccal ültem le mellé, és feszülten az arcára pillantottam.
-Nehéz döntés voltál számunkra. Rengetegszer visszahallgattuk az előadásodat, mind a mait, és az előzőt is. Sokat gondolkoztunk azon, hogy mit tegyünk veled, mert a Rule the world-be becsúszott pár hiba, viszont a mai az egyszerűen tökéletes volt! Olyan vagy, mint egy csiszolatlan gyémánt. Ha kijavítjuk a hibáid, akkor nagy jövő áll előtted! Tehát velünk jössz az élő show-ba! Gratulálok! - Amint meghallottam, hogy nem estem ki azonnal Andrew nyakába borultam. Szorosan szorítottam magamhoz, míg ő a hajamat simogatta, és néhányszor végigsimított az arcomon a hüvelyujjával. Néhány örömkönny csordult ki a szememből, amit nem túl nőiesen a kézfejemmel töröltem le. Amint elengedtem a mentoromat átnyújtott nekem egy papír zsebkendőt, amivel felitattam a könnyeimet, és nagy nehezen kinyögtem, hogy:
-Köszönöm!