-S-s-sajnálom! - zokogta.
-Mit? - mondtam, de a hangom túl gyenge volt, és a hangom elment. Megijedtem, de aztán erősen megköszörültem a torkom. - Mit sajnálsz? - kérdeztem újra, és belekortyoltam a vízbe, ami az éjjeliszekrényemen volt.
- Hogy nem tudtalak megvédeni... Csak egy pillanatra mentem le, hogy megnézzem a húgodat, és amikor bejöttem, Apád viharzott le az emeletről. Amikor pedig feljöttem ott fe.... - mondta sírva, de már nem tudta befejezni a mondatot.
-Nem a te hibád. Most hol van?
-Gőzöm sincs. - bólintottam, és megöleltem, hogy végre megnyugodjon.
-Mennyit "aludtam"?
-Nem sokat, maximum fél órát. - bólintottam, majd kimásztam az ágyamból. Kimentem a fürdőszobába és a tükörbe néztem. Szerencsére nem volt olyan nyom az arcomon, ami nem eltüntethető egy kis sminkkel. Az orrom alatt volt egy kis alvadt vér, valamint egy kicsi a szám sarkába. A szemem alatt a sírás nyomai voltak, amitől még mindig nehezek voltak a szempilláim. Úgy éreztem, mintha kétszeresére dagadt volna az arcom. A fejem nagyon sajgott, ezért lementem a konyhába, hogy bevegyek egy Advilt, és csillapítsa a fájdalmat. Úgy negyed óra múlva enyhült, ezért nekiálltam a pakolásnak. Elővettem a bőröndjeimet, hogy telepakoljam őket ruhákkal, mert holnaptól már a mentorok házában lakom, a többi továbbjutott versenyzővel.
Két bőröndöt tömtem meg a szükséges ruhadarabokkal. Egyre jobban izgultam a közös munka, és az élő show miatt. Olyan furcsán éreztem magam! Olyan furcsa előérzetem volt... Talán a mai nap "eseményeitől"? Talán a vadállat "Apámtól".
Másnap reggel izgatottan ébredtem. Már az első pillanattól fogva éreztem a görcsöt a torkomban, és nem bírtam magammal! A cuccaim az ajtóban sorakoztak, és várták, hogy induljunk az ideiglenes lakhelyemre.
Magamra húztam egy fehér csőnadrágot és egy fehér pólót, a lábamra barna magassarkút vettem, majd a nyakamba akasztottam egy szintén barna nyakláncot. A hajamat leengedtem, az arcomat pedig alapozóval és púderral fedtem be, hogy letüntessem a tegnapi nap nyomait. Mivel odakint még egy kicsit hűvös volt, felvettem a sárga blézert, majd ellenőriztem a kinézetem. Minden rendben volt, ezért úgy döntöttem ideje elindulni. Hívtam egy taxit, és ameddig meg nem érkezett reggeliztem, majd elköszöntem Anyától és a tesóimtól. Apám még húzta a lóbőrt, az éjjel biztosan jól berúghatott.
Amikor a taxi begurult a házhoz a szám tátva maradt. Hatalmas terület, fákkal, üres, füves területtel, medence és a hatalmas, fehérre festett "palota", sok ablakkal, és erkéllyel. Kimásztam a kocsiból, a sofőr pedig már a bőröndöket pakolta a csomagtartóból. Megköszöntem neki, majd kifizettem a fuvart. A két bőröndöt magam után húzva közelítettem meg a többieket, akik már megérkeztek. A csapatunkból már ott várt Ellissa és a másik lány, Saadie Cort. Ők épp Andrew-val cseverésztek, amikor én megérkeztem mind elhallgattak.
-Helló! - köszöntem, és kedvesen mosolyogtam. Ellissa és Andrew viszonozta a mosolyt, de Saadie undokan bámult rám.
-Szia, jó, hogy megérkeztél! Akkor én meg is mutatom nektek a szobátokat! - mondta Andrew, majd bevezetett minket a csodás házba. Amikor beléptünk egy hatalmas nappaliba kerültünk, ahonnan egy hosszú lépcső vezetett az emeletre. Felmentünk, és végigmentünk a folyosón, majd az utolsó előtt szobába vezetett minket. A helyiségben három ágy helyezkedett el, és saját fürdőszobát kaptunk. Volt erkélyünk is, ami pont a medencére nézett, valamint a háttérben elhelyezkedő zöld pázsitnak és nyugágyaknak.
Miután eldöntöttük, hogy melyik ágy kié legyen kipakoltunk a szekrényekbe, majd lementünk a hatalmas nappaliba, ahol minden versenyző ott volt, és ismerkedtek. Előkerült pár üveg ital is, persze csak alkoholmentes, mert holnap nehéz nap vár mindenkire.
Az este folyamán mindenkivel megismerkedtünk, és úgy gondolom, hogy jó kis társaság került össze. Persze ettől még vetélytársak vagyunk, de azért sajnálni fogom, ha valaki kiesik közülünk.
Ellissa és én az est nagy részét egy sráccal töltöttük, Thomas Carr-al, aki nagyon kedves, és jó humorának köszönhetően egy pillanatig sem unatkoztunk mellette. Remélhetőleg ittlétünk alatt vele még jobban összebarátkozunk.
Amikor mindenki lefeküdt aludni, mi még a konyhában voltunk Lis-zel, és teát ittunk.
-Thomas olyan kedves srác! - mondta Lis.
-És tök helyes! Nekem tökre bejön, de szerintem én nem tetszem neki... - hajtotta le a fejét.
-Nekem nem az esetem, de nem néz ki rosszul. - mosolyogtam. -Szerintem bejössz neki! - mondtam, mire csillogó szemekkel kapta fel a fejét.
-Tényleg? - vigyorgott. - bólintottam, és ezzel le is zártuk a témát. Megittuk a teánkat, majd felmentünk aludni az új szobánkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése